Biciklivel Palermoba 2. rész

Na szóval, az adott napon vagyis augusztus 23.-án korán reggel felkeltem és elmentem a lenti bicikliszervízbe, hogy szereljenek a bicajomra ( a bicajomat amúgy Weaver-nek neveztem el, Sigourney Weaver színésznő után) egy csomagtartót. De kiderült, hogy valami nem jó ezért nem lehet rá csomagtartót szerelni, ezért helyette szereltek elölre egy kosarat. Gondoltam ez is megteszi, ebben tarthatom a hálózsákot. Aztán elindultam végre valahára. Igazából életemben először használtam GPS-t, amit a telefonomra töltöttem le, és a telefont meg a kormányra rögzítettem. Hát először csak a GPS-el szenvedtem és össze-vissza keringtem Budafokon és egyáltalán nem értettem az egészet úgyhogy kikapcsoltam a francba és elindultam anélkül Érd felé először ugyebár :) Megálltam egy kereszteződésnél megkérdezni egy nőt, hogy jó felé megyek-e és mondta, hogy igen, de ott van a buszmegálló, miért nem megyek inkább busszal? Kérdeztem, hogy miért, ő meg erre rávágta, hogy azért mert hát " Érd rohadt messze van" :D Magamban jót vidultam ezen de csak annyit mondtam, hogy az nem probléma :) El is jutottam Érdre, aztán az azt követő kisebb településekre mindig csak dél felé haladva és néha megálltam megnézni a térképet, és megkérdezni járókelőket, hogy merre kell továbbhaladnom. Egymást követték a települések, Százhalombatta stb. és igazából semmi izgalmas nem történt csak mentem és mentem. Eljutottam valami nagyon fura nevű nagyon kis faluba ahol megálltam ebédelni egy buszmegállóban. Megkentem 2 zsemlét amit a boltban vettem és evés közben rájöttem, hogyan kell használni a GPS-t ezért elindultam immár a GPS-t követve. Sajnos a kedvenc kis késemet a buszmegállóban hagytam, valszeg leesett a padról és nem láttam :/ Na ezután következett a kínszenvedés, merthogy a GPS bevezetett mindenféle szántóföldre meg erdőbe.... Először azt hittem ez valami rövidebb út, de nem:D Ja és direkt bejelöltem azt az opciót hogy ne mutasson földutakat stb. Szóval iszonyú szar és kínszenvedés amikor a tűző napon a biciklit tolva megy az ember a szántóföldön át az erdőbe ahol a pár napja lévő esőzések miatt térdig áll a sárban:D Így utólag összemosódnak az emlékek de jártam mindenfelé, erdőn, mezőn, kukoricásban(!) , és már káromkodtam, üvöltöztem, úgyse hallja meg senki. Aztán végre valahára kiértem az erdőből egy földúton, láttam hogy előttem két srác szerencsétlenkedik egy lovaskocsival amivel össze-vissza mentek. Nagynehezen kikerültem őket és kiértem egy rendes betonútra! Megörültem meg minden, megálltam egy kicsit az út szélén, hogy egy pillantást vessek a térképre. Egyszer csak éreztem, hogy hátulról valami nekem jön, hátrapillantottam, hát basszus a ló kezdett el nekem jönni aki ráadásul szemellenzőben volt szegény és próbált is kikerülni amennyire tudott viszont mögötte jött a szekér sajna ezért biciklistől beborultam az árokba mivel csak arra tudtam félrehúzódni. Amúgy a két srác is majdnem az árokba hajtott:D Aztán leszállt az egyik és mondta hogy sajnálja amiért elütöttek, de azért én is rossz helyen álltam.(!):D Na mindegy, nem lett semmi bajom mivel gyök kettővel jöttek. A szemben lévő kis parasztháznál álldogáló kisgyerek megkérdezte hogy "elütötte a nénit a lovaskocsi??" Mondom jaja de minden király és már mentem is tovább. Kikapcsoltam a francba a GPS-t és inkább mentem olyan utakon ahol tilos biciklizni, csak haladjak már. Amúgy több biciklist is láttam útközben, úgyhogy nem csak én szegtem meg a szabályokat:D Na de ezután csak hajtottam de izomból, minden emelkedőn full sebesseggel felfelé a lehető leggyorsabban, a váltót nem is használtam csak a legnagyobb sebességre állítva tekertem mint az őrült és aztán rájöttem, hogy ez butaság mert kb. este hat körül már alig bírtam állni a lábamon amikor leszálltam megpihenni. Annyira fájt a lábam meg a seggem, mert ugye nyeregpárnát se vittem, hogy le se tudom írni. Valahol, valami pusztában ültem a földön vagy negyed óráig, cigiztem és csak kimerülten bámultam a semmibe. Kicsit el is voltam keseredve, mert azt képzeltem hogy első nap eljutok a határig.... De eljutottam Székesfehérvárra. Még világos volt, és információk alapján megtaláltam a 8-as műhely nevű helyet. Itt játszottunk egyszer a bandámmal, a Sniffyction-nel, és ismertem az egyik embert aki szervezte az ottani koncertünket és ott dolgozott, gondoltam, hogy talán tud ott valaki segítséget adni, hogy pl. alhatok a kertben vagy megmosakodhatnék ott, ilyesmi. Abban biztos voltam, hogy már nem bírnék többet tekerni. A tekerés is de sokkal inkább a sok hülye kóválygás fárasztott ki. De sajna zárva volt a hely.... Fogalmam sem volt mitévő legyek. Azt gondoltam, hogy majd vadkempingezek ( de egy városban azt ugye nehéz:D ) vagy a városokban majd lépcsőházakban alszom vagy ilyesmi de ugye a gyakorlatban semmi sem olyan egyszerű:D Szóval üldögéltem a zárt klub előtt és a telefonomat töltöttem a powerbankkel miközben besötétedett. A facebookon a klub oldalán néztem elérhetőségek után, volt ott egy telefonszám, azt felhívtam és felvette a Viktor, de nem tudott mondani senkit se akinél alhatnék ezért a pályaudvart javasolta. Elindultam hát a pályaudvar felé ahol már jártam korábban. Egy boltban vettem tejet és aztán egy padon ülve a kulacsomban összekevertem fehérjeporral, mert az segít abban hogy másnap ne legyen hatalmas izomlázam. Közben látom hogy írt a Viktor üzenetet, mondomagamban ez furcsa. De visszakeresem és leírom, hogy mit beszéltünk. Ezt írtam mielőtt telefonáltam:
- Hello! :) Itt vagy most?
És erre most jött a válasz, hogy
-Hali, vagyok
És aztán meg a következők:
Én:
-De már beszéltünk telefonon:D
-Velem nem. Gondolom a Lacival.
-Hát alig hallottam valamit és ő is. Úgyhogy gondolom ja. Az hogy nem tudsz valami alvóhelyet Székesfehérváron? Mert itt vagyok bicajjal, egy hosszú biciklitúra elején:D
-Micsinálsz te itt?:D jaaa
-Megyek most a horvát határ irányába és itt tartok épp. Palermo a cél :D
-Agyban minden oké amúgy??:D
-Mondjuk hoztam hálózsákot és úgy terveztem, hogy a szabadban alszok de ha már itt vagyok gondoltam megkérdezem akit ismerek hátha. Hát, bizakodó vagyok az úttal kapcsolatban :D De ha nem találok semmit akkor még egy energiaital és irány Siófok. Csak már fáj mindenem. És elütött egy lovaskocsi és beestem az árokba bringástól:D Valami faluban ahova a hülye gps vezetett. Két idióta vezette a szekeret aztán egyszercsak nekemjöttek xD
-Az kösz. Mikor akarsz reggel indulni?
- Hát elég korán. De végülis mindegy az időpont.
-Az nálad mit jelent?
- Hát nemtom, olyan 7 óra az korán van.
-Na figyi én negyed 7kor kelek. Ha nem zavar a kutya meg hogy a földön ágyazunk akkor látunk szívesen.
-Úhh tényleg??:D Dehogy zavar :)
- Ja meg a kurva nagy gané.
-Jobb mint a pályaudvaron:D
-Na akkor merre vagy?

Stb. és akkor találkoztunk egy megbeszélt helyen, ami igazából a túloldalon volt csak, tök közel :) Beraktuk a bicajt a garázsukba és felmentünk a lakásba, irtó jófejek voltak, meg a kutya is, dumáltunk még egy csomót, mondták hogy azt hitték ez egy unalmas este lesz aztán megjelentem a bicajommal stb. hogy Palermoba megyek, hát viccelődtek egy csomót én meg szétröhögtem az agyamat:D Nemis tudtam, hogy ennyi poént el lehet sütni a palermós bicajozásról :D Kikérdeztek hogy miket hoztam a nagy túrához és kiderült hogy kb. semmit na azon is viccelődtünk aztán elkezdtek adni cuccokat pl. biciklipumpát meg naptejet, mert le is voltam égve egy kicsit, sebtapaszt, mert kiderült hogy van egy ronda seb a bokámon hátul, meg mindenféle kelléket, amiket később visszaadtam amikor újból a 8as Műhelyben játszottunk:D Kérdezték hogy ugye pénzt azt hoztam én meg azt kamuztam hogy persze, mert nem akartam hogy még azt is adjanak, így is túl jófejek voltak és segítőkészek, még vacsorát is kaptam, meg kimoshattam az aznapi ruháimat. A konyhában aludtam a babzsákfoteleken, egész kényelmes volt:) Ténylegnagyon jófejek voltak, meg jó társaság. Másnap reggel korán kelés, egy jó kávé+ cigi kombó, a Viktor megtöltötte a kulacsomat aztán irány le, megköszöntem a vendéglátást meg hogy ilyen jófejek voltak, mondták hogy majd írjak hogy minden rendben van-e meg hogy hol járok:) Elköszöntünk, aztán ott álltam a bérház előtt, feltettem a bukósisakot és újult erővel indultam neki, megfogadva, hogy nem hajtok mint az állat, hanem közepes tempóban haladva, a váltót is használva és a GPS-t mellőzve, letekerem életem eddigi leghosszabb távját, behozva az előző nap lemaradását.