Sziasztok! Gondoltam, hogy beszámolót írok életem eddigi legnagyobb kaladjáról, mégpedig arról amikor 2016 augusztus 23.-án elindultam egymagam a biciklimmel, egy hátizsákkal, egy kölcsön kapott hálózsákkal, egy övtáskával amit nyeregtáskának használtam és 10 euróval valamint 2000 ft-al Palermoba, Horvátországon keresztül. Hogy mi késztetett erre az őrültségre? Ismeritek a 90'es évekből a Xena című sorozatot? :D Biztosan igen. Na szóval, a színésznő, Lucy Lawless volt a sztárvendég a Palermoban rendezett Comic Convention-on és én szerettem volna vele egy közös fotót mert az milyen király már! :D Persze ez a cél igazából egyre eltörpült az utazás és megannyi kaland mellett :) Igazából mindig is vágytam rá, hogy csak így, ilyen módon nekivágjak a nagyvilágnak és ez egy elég jó indok volt rá. Persze tisztában voltam vele, hogy mire vállalkoztam, ezért az utazásra kitűzött nap előtt voltak bőven álmatlan éjszakáim.... Mégiscsak több ezer kilométerről volt szó, úgy, hogy az alvásról és az evésről egyáltalán nem is voltak opcióim ( hát igen, volt olyan, hogy 3 napig egyáltalán nem is ettem, mivel pénzt nem vittem túl sokat magammal) . Úgy gondoltam, hogy majd a szabadban alszok stb. A szüleimnek csak annyit mondtam, hogy elmegyek egy kicsit biciklizni, mert nem akartam, hogy aggódjanak. Visszatekintve, életem egyik legjobb döntése volt, és ez a sok nap (18) "magány" kicsit olyan is volt mint egy spirituális utazás, lehet, hogy furcsán hangzik, de szükségem volt rá és ezt több ismerősöm is mondta, mielőtt elindultam egy kicsit rossz korszakomban voltam, nem találtam a helyem a világban és a szokásos problémák az ilyen furcsa embereknél mint én, akik elindulnak bicajjal mert a Xénával akarnak fotózkodni. Ezelőtt az utazás előtt ( amúgy ne áltasd magad kedves olvasó, ebben a blogbejegyzésben semmi történés nem lesz, csak leírom az érzéseimet meg az előzményeket) amúgy soha nem tekertem le olyan igazi hosszú távot, maximum Szentendrére elbicóztunk néha barátnőmmel, és mivel abban kb. egyáltalán nem fáradtam el ( sőt nem is gondoltam, hogy a biciklizésben el lehet fáradni úgy igazán :D ) eléggé magabiztos voltam :D Egyébként, kb. másfél héttel az indulás előtt találtam ki, hogy márpedig én Palermoba megyek és ez ügyben hajthatatlan voltam. Néhány barátomnak elmondtam és mintha kicsit őrültnek néztek volna az volt a benyomásom, de támogattak. Egyébként, a nagy utazásokkal kapcsolatban, emlékszem, hogy még mikor kisebb voltam hallottam történeteket idősebb emberektől, hogy a kommunizmus idején hátizsákkal bejártak országokat. Annyira megfogtak ezek a történetek, elképzeltem, hogy én is utazok és nem tudom, hogy hol leszek másnap, csak megyek és csupa fantasztikus kaladban lesz részem és csak a mának élek és az új élményeknek! :) Na hát emiatt és Xena miatt indultam el azon az augusztus 23.-ai reggelen a biciklimmel, Érd felé véve az irányt. És valóban! Az alatt a 18 nap alatt annyi minden történt! Szinte filmbe illő az egész... Sose tudtam, hogy hol leszek másnap, nem tudtam hol alszok majd, mit eszek majd és mégis ez alatt a 18 nap alatt -mikor nem volt semmim- éreztem magam igazán szabadnak! Sírtam, éheztem, pizzát ettem nápolyban, tengarparton aludtam a csillagos ég alatt, nevettem, luxushajón utaztam, horvát és olasz rendőrautóban is ültem, strandoltam, stoppoltam, és ami a legfontosabb: igazán éltem! :) Ennek az utazásnak a beszámolója következik hamarosan! :)